2012. 01. 29.

A Kristóftér topographiája. — Adalék Pestváros általános helyrajzához.

A Kristóftér az öt világrész közt hatodik és egyszersmind a legkisebb.
Az egész egy országot képez, melynek fejedelme I. Kristóf, kinek monumentuma ez ország sarkán látható.
Az egész országban a legszigorúbb centralismus uralkodik, mert csak egyetlen egy pontja van, mely centrumnak nevezhető.
Vidéke igen kies. Hegy, völgy kellemesen váltakozik rajta, számtalan hegylánczok vonulván végig mind belsején, mind pedig határain. A hegyek nagyrésze hóval  födött, mely örökös hónak mondható, miután soha sem tisztogatják el. A völgyek igen vizdusak; számos patakokat látunk bennök kígyózni, melyek egy nagy folyamba ömlenek: a „sárga folyam" ba (chinaiul Hoangho.) E folyam az egész országot körülözönli és hajókázható, mely czélra partjain mindig egy „fehér hajó" van kikötve. Mindazon által inkább gyalog járnak át rajta, mert némely jól ismert helyeken át is lábolható; különben nemsokára gróf Széchenyi Ödön gőzkompot fog rajta létesíteni, melynek javára már meg is kondult a lapokban a reklám gőzkolompja.

A talaj alakulása igen érdekes. Alapját ősgránit képezi, melynek eredeti négyszögű jegeczeire már 3-4 helyen bukkantak a tudósok, mig a többi helyeken e koczkák szétmállás folytán már amorph állapotba mentek át. E gránit-alapon aztán hatalmas alluviális rétegek nyugosznak, melyek a minden télen megújuló nagyszerű vizözönök lerakódásaiból származnak. E rétegek főalkatrésze porphyr, de „phyr" nélkül, melybe sok sárdonyx („donyx" nélkül) is van vegyítve. Eléfordulnak benne kövületek is, melyek jobbadán csodálkozásukban megkövült idegenek maradványai. Leggyakoribb azonban az úgynevezett „koprolith" azaz ganéjkő, mely az ősvilági állatok kővé vált emésztetlen hulladékaiból áll. Ezen érdekes alluviális réteg a legújabb méretek szerint mintegy 2 láb mélységű s az egész geológiai tudományban ritkítja párját.
Kristóf tér-Váci utca sarok, anno
Növényzet ezen országban kevés van; jobbadán csak elhullt szalmából, szénából, rothatag kukoriczacsutkákból és nyáron eldobott dinnyehéjakból állván, ami a tájképnek egészen különös keleties jellemet kölcsönöz. A nicotiana tabacum apró foszlányokban — szivarcsutka — fordul elé.
Az ország közepén 5-6 nagy szárazföldi tó is látható. E tavak igen rendkívüli természetűek. Fölületük 10-12 négyszög öl lehet s igy az országnak mintegy harmadrészét foglalják el. Mélységök nem tetemes, csak helyenként haladván meg az 1 lábat. E tavak leginkább hasonlítanak a palesztinai holt tengerhez, mert ők is oly holtak; nem bírnak hullámokkal, partjaik kopárak, vizök rosz izü, halak bennök nem tenyészhetnek s ha madár repül el fölüttök, gyilkos kipárolgásaik által azonnal lebódul a levegőből.
Az állatvilág hajdan igen gazdag lehetett, mert a talaj rétegeiben gyakran akadni csontvázakra, melyek az iszapban hajdan megfeneklett s megfuladt úgynevezett kényelmi lovak (cquus comfortablius) maradványaiul
ismertettek föl.
Lechner Gyula festménye a Kristóf térről, 1901
Csinált utakban az ország míg nagy hiányt szenved, sőt ilyen még egyáltalán nem is létezik. Az utasokat rendesen maga az uralkodó, I. Kristóf szokta vállain átszállítani, miért is a hálás emberiség Nagy Sándor mintájára őt is Nagy Kristófnak nevezte el.
Bennszülöttek igen gyéren akadnak, mert az ingoványos talaj kigözölgése folytán a mortalitás igen nagy s az emberek rendesen még születésök előtt halnak meg.
A hadsereg áll egy szál drabantból, kinek hivatala az egész országban registrálni, mikor ful bele valaki a sárba, vagy mikor gázol el valakit a fiakker.
Ugy, a mint van, a kristóftéri ország mindenesetre a föld kerekségének legérdekesebb országai közé tartozik és kár, hogy mindeddig a művelt világ touristái csak keveset fordultak meg benne. Vajha e soroknak sikerülne, a világ szemeit e tájra vonni, hol a természetnek még tömérdek kincse nyugszik kizsákmányolatlanul.

Borsszem Jankó, 1871. január 29.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése